Ibolya

Ács Nagy Éva
Ibolya

Erdőt járva bűvös illat járt át,
s a fák alatt megláttam az ibolyát,
csoda volt egyszerűsége ,mégis
oly nemes, állt büszkén fenségesen,
némán, semmi hiúság nem volt benne,
nem vágyódott el erdőről, mezőről,
boldog volt ő a fenyvesek között,
hallgatta a madarak énekét,
méhek zümmögését,
széppé varázsolta a természetet,
széppé tette nekünk pillanatnyi
létével az életet!