GYERTYALÁNG
Szonett. CXXI. 121
Írta:Ács Nagy Éva
Ahogy lángol a gyertya, pislog létem,
Előttem toll és papír, kezem remeg.
Bízok , hogy szerelmed még nem oly hideg,
Érezd soraimban, hogy dobban szívem!
Levelem esdve írom, szánj meg végre,
Kegyetlen játékodnak legyen vége.
Szenvedek, hatot Ámor, nyilad mérge,
Lángolj hát gyertya, szükségem van fényre!
Fehér papír, sírj, búcsúznak szavaim,
Fekete betűk közt fonom hamvaim,
Csókod ízét miért nem élvezhetem!
Fehér papír, élettelen lett testem,
Fekete betűk, könnyeimmel fekszem,
Könyörtelenséged lett néma vesztem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése