Ács Nagy Éva
Mesés álmom
Nem fogom leírni itt, hogy el sem búcsúzott,
nem tudom, szavakba önteni, mit érzek most,
hiányzik nagyon, hiányzott eddig is nekem,
eddig jó helyen volt, vágytam, tudtam, éreztem!
Most nem tudom már, zavart vagyok, nem is érzem,
most tán fázik, vagy éhezik, nem alszik éppen,
most nyakába ömlik le a jéghideg eső,
de tudom ő bírni fogja, mert csupa erő!
Vérzek, mégis féltem, én édes jó Istenem,
miért ez kérdem? miért nem lehet jobb helyen?
miért kell elengedni ha felnő a kezét,
sír a szívem, miért vette el sors a reményt?
Álmom örök, hogy valaha úgy lesz mint régen,
karom óvja őt, s elalszik régi mesémen,
elcsendesedik, bájosan, most nyugton piheg,
egy anya ennél szebb mesében már nem hihet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése