Ács Nagy Éva
Fel a lépcsőn
Születtem, élek s majd halok,
hol virágok nyíltak, s majd nőttek gazok,
hol fényesen sütött a nap, majd beborult,
felettem vihar, sötét felhő tornyosult,
szívem bolond, mindig reménykedett,
holnap jobb lesz, ó hogy sajog a lélek!
Balzsamként hinté a sors rám a hitet,
s hinnem kell, mert hitetlen nem lehetek,
megyek uram, megyek, mert hiszem,
hogyha vége lesz, utam hozzád vezet,
büszkén s nem megrogyva lépcsökőn lépkedem,
ajtó tárul, s én a mennyországba érkezem,
hol mindig virágos a rét,
hol kacagnak fejem felett gerlicék,
tánc van, móka, napsütéses ragyogás,
fény van , s elmémben megvilágosodás,
hiszem uram nincsenek árnyak,
nincsenek lidércek, nincs senki többé,
ki hazug, csaló, vagy kizsákmányoló,
nincs ki sárba tiporja vagy ellopja az álmokat!
Mert hinni akarom, hinni kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése