Ács Nagy Éva
Mókával Nyárból át az Őszbe
Víg mókával búcsút intett, az idei nyár,
csalogat máris, egy érett szőlőfürt büszkén,
a mezítelen fürge lábam, vad táncot jár,
járom estig ha kell, kihúzva magam hetykén.
Must! te drága, ha rád gondolok, nyálam csorog,
érted, mint iskolásdiák, folyton remegek,
élvezet, de hoppá!mi ez? gyomrom csak morog,
végre, megkönnyebbülés, halk hálát rebegek.
Fénylő, aranyszínű kupát kezembe tartom,
benne csordogál, piros színű, édes nedű,
korty, s lassanként még egy, ily módon kóstolgatom,
fülembe hang szól, ott pendült meg, egy hegedű.
Szeretlek, drága, egyetlen kocsmáros komám,
mulassunk, vigadjunk, feledjük a tegnapot,
hol éltem , bor nélkül mint botor,oly ostobán,
koccintok, vágyom a bú temető holnapot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése