Ács Nagy Éva
Állj meg!
Lassan hunyd be szemed, lásd meg a csodát,
látod, most mily békében játszik a táj,
átváltozott, éj fényében pompázik,
fa a tópartján pompásan virágzik.
Csend van,szél sem jár, csend a nádas között,
minden éji nyugalomba öltözött,
a vad hullámok, most nem riasztanak,
nem riogatnak, hogy visszatartsanak.
Állj meg, csak-csak egy röpke pillanatra,
állj meg, ha lelked vágyik nyugalomra,
állj, képzeld el azt, mi elérhetetlen,
állj, és űzd el azt, ami lehetetlen.
Lehet ez az utolsó pillanat csak,
hogy magad elé képzeld az álmokat,
mert hidd el mulandó, semmi sem örök,
a földön nem fagytak be az időkörök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése