Ács Nagy Éva
Sötét vihar van
Vihar van, mely a szívemben tombol,
fúj a szél, rombolva ideget ott bent.
Tövestül csavarja ki bennem a fákat,
nem látok mást többé, csak árnyat!
Sötét van! Ó mily rettentő sötétség ez?
Sötét lett az úr labilis lelkemben.
Kiút van? Nem hiszem, kerestem!
Sötétségem magamnak vetettem.
Vihar van, sötét, ijesztő, cudar vihar.
Ez a vihar elmémben nagyon zavar,
lelkem már vad hurrikánt takar!
Ne tépd szívemet te átkozott vihar!
Ne csavard tövestül te kárt hozó bitang!
Ne forgasd fel ép elmém, ne zavard,
csillapítsd le lelkemben a tomboló vihart.
Fény jöjj, jöjj végre hozzám is el!
Világítsd át belsőmet a fényeddel,
töltsd fel szívemet csurig, reménnyel.
Fény, világos fény, várj jövök én!
Veled gyötrelmes viharom talán véget ér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése