Ács Nagy Éva
Könnyes búcsú
Szemem könnyes, előttem terül el, végtelen homály,
lüktető fájdalom sava szívemben s gyilkos magány,
kilátástalannak tűnő létem, csak inog, lebeg,
belsőmben feltépett, régóta vérző,bűzlő sebek.
Folyton arra gondolok, hogy, hogyan, és merre tovább,
hogy ne legyek egy tehetetlen, őrjöngő, béna báb,
mert bennem már nincsenek meg a vad, rikító színek,
minden érzés kihalt lelkemből, éj, korom sötét lett.
Nem hallok, nem látok többé,csak vagyok, halott a vágy,
csak néha érint meg szellőként, irántad a honvágy,
nagyon szerettelek, sárba tiportál, mint egy férget,
ajkadról csak úgy ittam telhetetlenül a mérget.
Szemem könnyes, nekem fény villan, véget ér a homály,
letelik önként vállalt terhem, te gyilkosom magány!
megnyugodva, békémre lelve, örökre elmegyek,
szerelmes nappalok, színes éjek, Isten veletek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése