Ács Nagy Éva
Rejtett élet
Ódon kapun lakat, mögötte, ébredő lét,
melyet az áthaladó idő, sem tört még szét,
Nem rombolta itt le, a lángoló vágyakat,
nem sodorta el vihar, az örök álmokat!
A nap ereje áthatol a zord romokon,
mintha egy múzsa csókolta volna homlokon.
Friss virág nyílik a roskadó törmeléken,
elrejtett élet van itt, e kies vidéken!
Már hallani, a természet szimfóniáját,
apró testű, kecses madarak, lágy dallamát.
Látni, hogy hol bújtak egykor a szerelmesek,
csend van, ébredő csengés nyugtalan lelkekben!
Álom , vágy e falak között örökre honol,
szenvedély nyílik, romok közt, magasban trónol.
Hegedű sír fel a titokzatos rejtélyben,
csókok özönlenek a varázslatos éjben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése