Ács Nagy Éva
Csend van, örök csend!
Sötét az éj, fekete zászlót lenget a szél,
a szívünkben jeges fájdalom mar,
és csak tátongó űr, mi maradt,
milljó mécses világít egy iskola udvarán,
ifjak voltak, kik szörnyű halált haltak,
ifjak, és erősek, ifjak, és álmodtak,
de ez az álom már csak álom marad,
csend van ott, hol szívük dobogott,
csend és jeges, zsibbasztó fájdalom,
ott hová ők mentek, némaság az úr,
dal nem fakad többé kacagó ajkukról,
az éj leple alatt angyalokká váltak,
tizenhat ifjú tehetség, s mi gyászban,
sötét az éj, gyászszagot hoz felénk a szél,
imára kulcsolt kezünk, értük imádkozunk,
értük és a túlélőkért, legyen erejük felépülni,
legyen erejük, továbblépni, és élni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése