Ács Nagy Éva
Virágtündér
Udvarán a virágok nem kókadoznak,
csak szeretetétől illatozva nyílnak,
kora hajnali fény harmattal öntözi,
tükre szívének, dobbanását tükrözi.
Nevet, beszél, hozzájuk, táncot jár velük,
mintha megértenék őt, és volna lelkük,
lágyan simogatja a szirmokat kezével,
óvja őket vihartól, leheletével.
Virágtündér lett, látom, tudom én jól ő,
benne van a földöntúli bűvös erő,
egész nyáron át csak virágjainak él,
velük ő boldog, velük semmitől sem fél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése