Ács Nagy Éva
Családi idill
Reggel, szemünk előtt, ködös homály,
veszekszünk, erre nincs több akadály,
pajkosan, jó kedvel, játékosan,
nevetünk mi együtt, még gondtalan.
Rohanunk, ez a játék belefér,
civakodásunk álca, nincs affér,
piros alma landolhat arcodon,
miközben én narancslevem iszom.
Hihet bárki bármit, a látszat csal,
szólhat bárki bármit, ő a kancsal,
félreérhető ez, mint két gyerek,
no de, ilyenek a szerelmesek!
Úgyis csak este látlak majd újra,
mire jössz, tálalva a vacsora,
eszünk, gyors beszéd, és közös zuhany,
álmomban vágyam, vágyadon suhan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése