Ács Nagy Éva
Fényem te
Angyali hangon, mint lágy fuvola, szóltál nekem,
selymesen súrolta szívem, rám tört az érzelem,
oly vágykeltő gejzíri, búgó hang érintett meg,
hogy lelkemben beforrt, gyógyult a régi, üszkös heg.
Mert semmi voltam, talán, apró porszem itt eddig,
talány, hogy bírtam volna erőm, kitudja meddig,
fényem te, ezüstösen csillogó varázsholdam,
ember lettem megint, pedig régen halott voltam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése