Ács Nagy Éva
Csodasziget felé
Szivárványszínben pompázó, mámoros tenger,
bíborfény pajkosan játszik a kéklő vízen,
a hold sejtelmesen világít, ében égen,
elém elképzelem a csodát, végtelenszer.
Előttem kitárulkozó, rejtelmes sziget,
csábító vágy hangon lejtő, búgó szírének,
hajóm feléjük kormányzom, s többé nem félek,
tajtékos hullámok ereje, oda vitet.
Örökre rab lettem én, egy röpke perc alatt,
szívem kattog, láncon, lelkemben is béklyóban,
a földi emlékek itt veszve, mulandóban,
honvágyó sóhajom , a szigeten elakadt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése