Ács Nagy Éva
Szellemként élve
Zsenge nyaram bennem már vénülve,
szellemként jár csak mutatóba, néha haza,
hiszem erőm, hogy bírom terhem cipelni,
szomj gyötör, de duzzadt ajkam is régi óda.
Nem hajlik már nádszálként a testem,
merev izomfájdalom sajog szívemben,
kertek alatt, csak felhangzik egy régi sláger,
s nosztalgiázni , kacagok, s lábam táncra lép.
Felkiáltanék én esztelen, üvöltve,hangosan,
de tudva tudván, úgysem hallja meg senki sem,
zsenge nyaram tudom bennem örökre temetem,
énem, árnya önmagának,s én szellemként élem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése