Ritmus

Ács Nagy Éva

Ritmus

A szerelmünk vadul lángoló parazsán,

eggyé forraszt minden aprócska mozdulat,

mi magunk vetette kéjes vágyak ágyán,

egy ritmusra hullámzik az ép gondolat.

Te és én, ketten, örökre nyughatatlan,

mert a másikra nézve máris lángolunk,

e szövetség tudjuk, már megbonthatatlan,

mi együtt, ez életen hát áttáncolunk!

Hiszem, veled leszek ott a mennyországban,

régen elfeledett tangónkra mozdulunk,

és újjá születve majd, egymás karjában,

szebb, és reményteljes életről álmodunk!

Fény leszek

Ács Nagy Éva

Fény leszek

Varázslatos világ, fények a sötétben,

nekem jelezve csak, jó utat mutatnak,

világos van, nappalt érzem én az éjben,

de mellettem a parti fák sikoltoznak.

Magányos csendemet zavarja e ricsaj,

ám riadt vagyok, nesztelen, félve lépek,

úgy érzem most magam, mint surranó tolvaj,

mégis tudatomban hiszem, fényben élek.

Az eget ellepi milljó aranycsillag,

a sötétet tőlük szinte nem is látom,

éj leple te! Én gyarló, már mégsem szidlak,

álmom repit az égre, közéjük vágyom!

Összedőlt vár

Ács Nagy Éva

Összedőlt vár

Jól kezdődött minden, jól telt el a nap,

tettem, vettem, s vártalak,

hazajöttél, s még velem nevettél,

önfeledten kacagtam, örültem neked,

de röpke perc volt csak, vége lett,

elborult agyad, már megint morogtál,

szinte a dühtől eltorzultál, nem is láttál,

észre sem vetted, hogy magamban sírok,

aztán már -már majdnem kiabálok,

oly önző vagy, csak az jó mit te akarsz,

nem veszed észre elnyomsz, hát mit akarsz?

Mérgezed szerelmünket, felhőket terelsz fölénk,

e méregfüstje lelkembe döfi a fájdalmat,

fájok, mint mindig, mint régen, fájok Istenem!

Jól kezdődött minden, sütött rám a nap,

hát miért tépted ki eleven szívem?

Most hallgattunk, te ott, én itt,

hallgatag némaság öleli át testem,mely hideg,

neked kéne hallod melegítened! Ébredj fel!

Tehetetlenül lebegek, halnék most azt hiszem,

meggyilkoltad azt miben eddig nagyon hittem,

romba dőlt bennem a királylányi álom,

hogy te a királyom, ledőlt a színes kártyavár,

romjai alatt , roncs tetem, roncs az mivé újra lettem!

Lombhullás

Ács Nagy Éva

Lombhullás

Színessé vált a zöld erdő, fúj a szél,

a fákról majdnem, lehullott a levél,

nekem mégis rólunk, a régről mesél,

illanó, csodás szerelmünkről regél.

Hallom a vízesés lágy csobogását,

érzem lelkem, vágyódó lobogását,

hajamba vadul kap bele böjti szél,

árva szerelmesként betakar az éj!

Lehullt a falevél, elhagyott lettem,

lombhullással avarba temetkezem,

felettem kárörvendő varjak szállnak,

és károgva örülnek magányomnak!

Hit remény (Barátaimnak)

Ács Nagy Éva

Hit remény

(Barátaimnak)

Kopár volt nélküled a létem,

utam fájdalom, küzdelem,

de a végén csillog a remény,

akarat kell, küzdeni keményen,

hinni, hogy az élet szebb is lehet,

szebb is lesz! Ha te azzá teszed!

IGAZ BARÁTSÁG

IGAZ BARÁTSÁG

Haiku

Írta.Ács Nagy Éva

igaz barátság

semmiből születik meg

s végtelenből áll

Út a semmi felé

Ács Nagy Éva

Út a semmi felé

Nézek magam elé,

kezemben cigaretta,

félig már elégett.

Csak nézek,

nézem a semmit,

szívom a cigit.

Füstje felfelé száll ,

elveszik a légben.

Látom a füst mögött

a semmit,

semmiben csak

most füst létezik.

Kezemben hamvad

a cigaretta vég,

sorsom is lassan végig ég.

Hamvad, mint a cigaretta,

és csak a semmi

marad utánam.

Nézek tovább magam elé,

kezemben a cigi már nem ég.

Csak az én lángom

pislákol még,

haladok lassan a semmi felé.

Keserün

Ács Nagy Éva

Keserün

Átalakult a lét, más lett minden,

szürkülő ködtől homályos az út,

a lélek árván esdő, a nincsben,

előtte sűrű labirintus fut!

Ám mégsem nyugszik, hangosan kiált!

fényt keresi, rossz elöl menekül,

bensőben vért hörögve fel, zihált,

lét terhe teljesen ránehezül!

Suttogj!

Ács Nagy Éva

Suttogj!

Fájdalmat sodort elém már az Októberi szél,

földig hajolva sírnak a fák, könnyezik az éj,

a hold selymes fénye nem hatol át fájdalmamon,

sötét van csak, félek tőle, s én élve haldoklom,

Mélységes űr tátong lelkemben, rettegve lépek,

hogy visszakaplak még, ez az mit mindig remélek,

hullámozva táncol bennem a lüktető vad vágy,

s vágy, követelődző éjben tetőfokára hág.

Festenék az égre újra lángvörös fényeket,

rajzolnék felhőt, hogy visszakapjam az éveket,

szivárványt varázsolnék a homokba, csak hogy élj,

füledbe suttognék, gyere már, itt vagyok, ne félj!

Ne add fel

Ács Nagy Éva

Ne add fel

Mosolyogj, nincs még vége álmunknak,

karom nyújtom feléd, ölelésre, ajkam csókra,

szellő is násztáncot jár velünk a réten,

élni, küzdeni, szeretni, s nem feladni kéne,

kérdem meddig? Még Isten nekünk engedi,

s aztán is, mert eskünk, s a harang örökre szólt!

Az én anyám

Ács Nagy Éva

Az én anyám

Az én anyám nem termett palotában,

csak egyszerű kicsi vályogházban,

nem vette köröl ragyogás, s sok szolga,

megtanulta jól ő, mi is az a munka.

Az én anyám, nem volt cifra dáma,

mégis ő volt a falu legszebb lánya,

ébenfekete haja a derekáig ért,

titkon egy fiúról a szél csak neki mesélt.

Az én anyám megkapta az igaz szerelmet,

megkapta a csodát, sok kicsi gyermeket,

nem járt ő sehová, mindene a család,

velük kelt, feküdt le, jóra taníthatta apraját.

Az én anyám szemében sosem volt fájdalom,

a boldogságot szemében tükröződni látom.

Az én anyámnál senki sem szól szebben,

ne félj, minden rendben lesz kincsem!

Az én anyám nem nőtt meg jó magasra,

de a lelke, s a szeretetet, azzá alakította.

Csak szeretni

Ács Nagy Éva

Csak szeretni

Szeretni jöttem ide a földre,

csak szeretni, s vágytam az örömre.

Szívembe elrejtem a világot,

lelkembe ültetve boldogságot.

Bensőmben őrzöm én a nevetést,

feledem mi fájt, szánom a szenvedést.

Száműztem testemből már a gonoszt,

hát kiűztem onnét végleg a rosszt.

Felálltam az élet sötétjéből,

fényre eveztem ki sűrűjéből.

Számomra ez a világ nem halott,

én benne újra, megint én vagyok.

Szeretni jöttem ide e földre,

már csak szeretve megyek előre.

Jöttem szeretni, mindent feledni,

s így akarok mindent hátra hagyni.