ÖRÖK FÉNYBEN
Szonett: CLXV. 145.
Írta:Ács Nagy Éva
Kéklő szemében eleven még a múlt,
Fénye éltető, napfénnyel vetekszik.
Mert ember ő, még ha meg is öregszik,
Ha ifjúi lángja réges-rég elmúlt.
Kérges tenyerében őrzi éveket,
Szívében mély , igaz szerelem dobban.
Testében, sejtjeiben lángra lobban,
De nem kér ő mást, csak egy kis figyelmet.
Élteti akarat, s Istenben hite,
Álmát, a szívébe jól elrejtette,
Nem rogytak meg az évek még testében.
Pedig oly fáradt, de nem panaszkodik,
Templomához mindig felkapaszkodik,
Ifjú elme a tolakodó őszben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése