Ács Nagy Éva
Csend-ül szívem
Csend ül mellettem a padon,
hallgat, hallgattok én,
szavak, suttogások bennem ragadnak,
sóhajok, vágyak a tájba olvadnak.
Csend ül mellettem a padon,
hallgat, hallgatok én,
karom torzóként mozdulatlan,
szemem a szürke homályba néz.
Csend ül, csendül szívem,
látlak a múlt ködében, hiszem,
felélénkül a szél, ujjá születtem,
és eltűntem veled a szürkületben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése