Ács Nagy Éva
Összedőlt vár
Jól kezdődött minden, jól telt el a nap,
tettem, vettem, s vártalak,
hazajöttél, s még velem nevettél,
önfeledten kacagtam, örültem neked,
de röpke perc volt csak, vége lett,
elborult agyad, már megint morogtál,
szinte a dühtől eltorzultál, nem is láttál,
észre sem vetted, hogy magamban sírok,
aztán már -már majdnem kiabálok,
oly önző vagy, csak az jó mit te akarsz,
nem veszed észre elnyomsz, hát mit akarsz?
Mérgezed szerelmünket, felhőket terelsz fölénk,
e méregfüstje lelkembe döfi a fájdalmat,
fájok, mint mindig, mint régen, fájok Istenem!
Jól kezdődött minden, sütött rám a nap,
hát miért tépted ki eleven szívem?
Most hallgattunk, te ott, én itt,
hallgatag némaság öleli át testem,mely hideg,
neked kéne hallod melegítened! Ébredj fel!
Tehetetlenül lebegek, halnék most azt hiszem,
meggyilkoltad azt miben eddig nagyon hittem,
romba dőlt bennem a királylányi álom,
hogy te a királyom, ledőlt a színes kártyavár,
romjai alatt , roncs tetem, roncs az mivé újra lettem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése