Ács Nagy Éva
Lombhullás
Színessé vált a zöld erdő, fúj a szél,
a fákról majdnem, lehullott a levél,
nekem mégis rólunk, a régről mesél,
illanó, csodás szerelmünkről regél.
Hallom a vízesés lágy csobogását,
érzem lelkem, vágyódó lobogását,
hajamba vadul kap bele böjti szél,
árva szerelmesként betakar az éj!
Lehullt a falevél, elhagyott lettem,
lombhullással avarba temetkezem,
felettem kárörvendő varjak szállnak,
és károgva örülnek magányomnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése