Ősz van!
Kacérkodott velem, megint egy pillanatra a nyár,
s most elillant, távoli föld végén, rég messze jár,
vagy megbújt a fák gyérülő lombjai között,
de emléke bennem járva, lelkembe költözött.
Fénylő mécsese helyett, most homályos lett utam,
pajkos szél játszik velem, járja át nyugalmam,
mellettem megroppannak avarszínű levelek ,
lábam alatt tenger, felettem őszi fellegek.
Ősz van! S ő így köszön rám, mindenhol látom, s érzem,
beköszöntött a szürkülő köd, de mégsem vérzem,
élvezem az sorban vonuló évszakok varázsát,
ép gondolatom eljárja, odaillő táncát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése