Ács Nagy Éva Szerelmi láng

Véletlen volt, vagy küldtek az égiek,
mert a véletlenekben én nem hiszek,
te én vagy, én te, egy a gondolat,
egy pillantás, két szív egyet dobbant.
Egymásba fonódik négy szempár,
a gondolatunk egyfelé jár.
Csodálatos varázs a nappali fény,
vágytól feszítő a csillagos éj,
a csöndet is veled jó hallgatni,
s a csöndben füledbe szerelmet suttogni.

Szemed fényében mint labirintusban, elveszek,
mégis nézlek, akarlak magamnak,s reszketek,
e szerelmet életünk végéig tervezem.
Pár hónap, s tán karomba ring a gyermekem,
szerelmünk gyümölcse, s talán több is,
mert visszaadtad az életem, vele a reményt is.
Remélem, most engedik az égiek,
most melletted újra igazi nő lehetek!
Szerelmes, e szerelem oly nagy
mint a végtelen Óceán, melynek
nem szab gátat semmilyen vad hullám.

Folyton forgásban tart, lecsillapodik, majd
újra háborog, holnap újra kezdi a vágytól pezsgő sóhajt.
Szükségem van rád, mint földnek az éltető vízre,
szükségem van rád, hogy csillapítsd le morajom.
Hogy te légy az én biztonságot nyújtó partom!
Hiányzol ha nem vagy mellettem,
ha elmész várom a fényt, hogy újra itt legyél,
várom, hogy maradj, hogy a fénynek sose legyen vége.
Többé ne ébredjek újra fel, komor sötétségre,
légy te az örök láng, a soha nem szunnyadó vulkán!

Melynek tápláló magja én leszek, én akarok lenni!
Ölelj, szoríts magadhoz, el ne engedj,
mert én tudom, hogy téged el nem engedlek.
Rád vártam, minden átsírt, fagyos éjszakán,
rád vártam, hogy jéggé vált testem a melegség járja át.
Nem akarom, hogy változz. maradj az kinek megismertelek,
pont így vagy jó, így tökéletes, így vagy teljes nekem,
így szeretlek, örülten szeretlek!