Ács Nagy Éva
Mosolyogj, nincs még vége álmunknak,
karom nyújtom feléd, ölelésre, ajkam csókra,
szellő is násztáncot jár velünk a réten,
élni, küzdeni, szeretni, s nem feladni kéne,
kérdem meddig? Még Isten nekünk engedi,
s aztán is, mert eskünk, s a harang örökre szólt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése