Ács Nagy Éva
Naplemente s Balaton
Naplementétől lángol a Balaton partja,
szívem lehorgonyzott, e csoda fogva tartja,
tajtékos hullám érinti hevült testemet,
hittem, engem az elevent örökre temet!
Mindig e szerelem hűséges rabja leszek,
távolodom, honvágy a sóhajom, vérzem,
és szívembe lúgként mar a fájdalmas hiány,
testemet elönti forró láz, létem silány!
Hiába más csábja, boldog csak itt lehetek,
itt a susogó nádas közt, hol élve lebegek,
mélységes álomba ringat a halk csobogás,
vörösben izzó naplemente, éji látomás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése