Ács Nagy Éva
Jégcsapként
Befújta a hó, eltakarva előlem utam,
szürkévé vált a napfényes reggel,
köd takarja el a forgatagot, a teret,
s a kertben, zúzmara nyílik virágom helyett,
mégis belém szépül e fagyos, rejtelmes világ,
eggyé válok vele, parolázok a jeges viharral,
komorságom hamuszínűvé változtat,
minden érzelmet arcomban, lelkemben fagyaszt,
halkuló szívemben ezentúl jégcsapot nevelek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése