Ács Nagy Éva
Múltam a jövőm
Múltam nevet rám , az ódon falakból,
visszhangzik, ahogy kacarászik,
a szél befúj a kopott ablak résein,
a függönyön, mint hárfán játszik,
a fény tükörképet képez a ház előtti patakon,
s én csendben elidőzök a bűvös akkordokon,
könnyem nem hullik le a sárga avarba,
magamba folyton, nincs ideje sírni,
a múlt jövőbe karolva , velük egy útra kell lépni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése