Ács Nagy Éva
Árva létem
Árva vagyok, rám tört a sötét éj,
s még tép, csak tép, rajtam gyöngén, a szél.
Kicsavarja elhagyott lelkemet,
éljek? elsöpri a reményemet.
Egykor nem voltam én sem egyedül,
hallgattam, hogy a tücsök hegedül.
Félelmek messzire elkerültek,
a szelek nem téptek, csak meséltek.
Nem fáztam, társaimhoz simultam,
de már, álom, állok egy szál magam.
Csendemben nem szólal meg szívzene,
oly jó lenne, ha valaki felébresztene!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése