Ács Nagy Éva
Féltékeny szerelem
Összerezdülök, lázadok, ha mást ölelsz,
néma semmittevéseddel rabláncra versz,
csak engem ölelj, mást ne, félre ne is nézz,
engem láss meg, hát öleljen át az a kéz!
Szívemben tüske, dermedt a dobogása,
elhagysz félek, lelkemnek vádaskodása,
csókod mérgező már, mint viperamarás,
enyém -másé? dúl belül a viaskodás!
Szidlak! pedig fogadkozol, nincs rá okod,
átkozlak, kinevetsz, te édes kis bolond,
megvetlek! mert kínoznak a gondolatok,
gyötörlek! hidd a féltékenységbe halok!
Komisz vagyok, tudom én jól, de harcom dúl
még magammal is, átmegy a határon túl,
hibám, hogy már-már betegesen szeretlek,
és megölnek a nélküled gyötrő percek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése