Ács Nagy Éva
Ösztön, dac harcol bennem, azért is fényt álmodom,
pedig darabokra hullt ezerszer az életem,
de álmomban kékségen, boldogan lebeg lelkem,
lehetetlen lenne? kezemben hordom a sorsom!
Isten megsegíti elmém, testem újra erős,
távolból szól egy érces hang, nincs mit el nem érhetsz,
a gyenge az lesz itt, aki mindent fejvesztve tesz,
ki tud elérni, hegycsúcsra feljutni, az a hős!
Lehetetlent nem kell ismerni, tudni kell győzni,
álmokat kergetni, azt mindig elérni végül,
testem önmagammal is harcot vív, de megbékül,
sötét tudat ellenében, a fényt kell csak látni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése