Ács Nagy Éva
(Változás)
Még kicsit nekem a nyarat
Tudom, mint minden semmi sem örök,
folytonos körforgás a lét, s az évszakok,
ma még tomboló nyár dobbant szívemben,
de siet , trónt követel az ősz bennem,
ma én voltam itt, én léteztem mint élő,
holnap már más lesz majd helyettem,
új nemzedék, új álom, új ábrándos lélek,
s ősz után viharos széllel érkezik a tél,
komorságot s ráncokat varázsol a lelkemre,
de valahol ébred a szunnyadó remény,
fényt, fényt, madárfüttyöt , heves szívdobogást,
akarok, s üde, harmatízű csókot lehel majd
holnap, vénülő homlokomra újra a tavasz,
bennem éled a bohém, letűnt ifjúság,
még kicsit, még a napsugaras nyarat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése