Ősz lett nekem

Ács Nagy Éva

Ősz lett nekem

Lecsendesedett bennem a viharos ifjúság,

született helyette, szürke , ködös magányos éj,

testemben a nyár tova libbent, úr a komorság,

nincs több fényes napsütés, nincs több heves, vágyott kéj,

Ősz lett nekem!

Ámde mégis jó minden, olyan csodaszép itt még,

hiába közeleg követelőzve az elmúlás,

temetkezni, tudatom feladni, még őrültség,

lobogjon bennem az álom, csodaszép lángolás.

Ősz lett nekem!

Élvezem a lehullt levél, varázsos színeit,

mellettünk lévő erdő tarka avar pompáját,

a széltől megdőlt hatalmas tölgyfák, íveit,

merev szemmel nézem a természet lebomlását,

Ősz lett nekem!

Táncolok a szélben, veletek ti óriás fák,

dúdolok éjben vallomást, szerelmi indulót,

avartenger roppan lábam alatt, léptem állják.

tölgyfák, akácok, ne temessetek, mint árulót!

Ősz lett nekem!

Bár ősz lett körülöttem , már őszi csend lett nekem,

síró levelek suhogása szívemben dobog,

pompás szivárványszínben lüktet, csak forr a vérem,

rozsdaszínű láng tudatomban örökké lobog.

Ősz kell nekem!