Ács Nagy Éva
Mikor az álom szenderül
Már felkészültem a halálra, nem félem,
utamat senki se állja, mert lehetetlen,
már nem küzd bennem az élni akarás,
nem vív csatákat az önmarcangolás,
szavaim csendesen, már lehalkultak,
színes érzések, kopottak, rég kifakultak,
torkomból nem tör elő a lét induló,
hörög csak hörög fel, mint kipufogó,
idegen lett szinte minden itt nekem,
vagy én lettem mindennek idegen,
fázok, ó hogy Istenem! érzéketlenség
nem tartja testem, sokáig melegen,
a magány kihűti teljesen szívem,
tűz nem ropog, nem lobban lángja fel,
bárgyún bámul szemem, íriszem üszkös fáklya,
még dobban egy utolsót bennem valami,
aztán csend, a gyertya örökre elalszik,
álmom majd akkor álomra szenderül,
csak én tudom, hogy mi zajlik legbelül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése