Ács Nagy Éva
Bánt a sors
Hát elmentél, elhagytál,
már hátra sem fordultál,
kegyetlenül bánt a sors,
könny marja szemem, mint bors,
szívemen ezer átok,
arcomon keserv ráncok.
Hát elmentél, elhagytál,
némán, többé nem szóltál,
lelkem burka fekete ,
nem jár többé fehérbe,
ajkamon szó, megfagyott,
mondom én, legyek halott.
Hát elmentél, elhagytál,
iszapba taszítottál,
elmúltak a tegnapok,
csak mocsokban vánszorgok,
úr elmémben borulat,
temetem most magamat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése