Már nem kell

Ács Nagy Éva

Már nem kell

Már nem kell, hogy szeress,

nem kell, hogy lágyan átölelj,

nem kellenek a kimondott szavak,

nem kell, hogy hazugságokat suttogj,

mert azt nem szabad, mert a fájsz megöl,

kegyelem szerelem nem kell nekem,

inkább hideg halott legyen szívem,

nem koldulok, mint toprongyos éhező,

ne dobj elém alamizsnát,

vagy egy darab húst belőled, tudom,

hogy az rágós lenne, megártana,

fetrengenék még lejjebb, lent néma gyászban,

már nem kell, hogy szeress,

csak az, hogy tisztelj mint érző ember,

nem szobor vagyok, és nem báb, kit dróton rángatnak,

eleven testben élek, s mint ilyennek, dobog a szívem,

ne taszíts le érzelemtől mentes mocsok világba,

hol sötét van, és tudd én ott rettegve félek,

engedj szabadon,inkább most ne szólj semmit,

csak nézz csendben rám, engedj újra élnem!