Ács Nagy Éva
Hol volt, volt vala, egy kis székely faluban született egy aprócska leány! Nagyon kicsi volt, a társainál is kisebb, De esze mint a borotva, oly éles, nyelve a székelyek ellenében , bíz mondom cserfes! Öreg apja mindig pár szót mormolt a kacskaringós bajsza alatt, hm, hm, majd meglátjuk! Se többet , se kevesebbet nem szólt. A lányka pedig csak cseperedett, de még mindig csak kicsi volt. A társai is folyton kicsúfolták. A híres bálba sem engedték be, mert kiskorúnak nézték. Bánatos volt a lányka, sok könnyet hullatott, de egyszer csak kitervelt valamit! Összeszedte a kis batyuját,nem szólt senkinek, elindult világot látni! Vándorolt éveken át, hóban, szélben, napsütésben, alkalmi munkát végzett, abból élt! Egyszer eljutott Törökországba! Ott a vásárban kapott a munkájáért egy marék fügét! Sosem evett, megkóstolta, és mind megette! Hajnaltájt furán érezte magát, fájt mindene, sajgott egész testében! Reggel felébredve semmi baja nem volt! Legalábbis ezt hitte! Végigvonult a vásáron, és mindenki megfordult utána. Nem értette , nem tudta mire vélni. Nem is törődött vele, ment tovább, mikor egy patak parthoz ért, s a víztükrében egy csodaszép leányt látott, kopottas ruhában! Ez ki, ez én lennék, kiáltott fel ijedten! Igen én, mi történhetett velem? Lenyugodva lelkében, betért a városba, és ott tanulni kezdett. A gyógyítás felé hajlott lelke, és esze az volt hozzá, no meg most már termete is! Sok év múlva eszébe jutott kicsiny kis faluja, útnak indult, a honvágya hazafelé hajtotta. Falujukhoz érve, vadul vert szíve, vajon ráismernek? szeretnek még? élnek e még a szüleim? E kétségek gyötörték!Házuk előtt, egy öregember pipázott, felnézett, pár szót mormolt a kacskaringós bajsza alatt, hm, hm, ugye mondtam! Egy asszony szaladt ki az ajtón, oly sietve, hogy a fejét is beütötte a szemöldökfába! Édes lányom,csak hogy megjöttél, csak hogy megnőttel! Összeszaladt a falu apraja-nagyja, senki nem ismerte meg, el sem hitték, hogy ő az,büszkék voltak rá, és soha többé nem csúfolták ki azt aki más, mert nem a termett számít, hanem a szeretet, és a tudás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése