2016. szeptember 12., hétfő

Az okos kis székely leány

Ács Nagy Éva
Az okos kis székely leány

Hol volt, volt vala, egy kis székely faluban született egy aprócska leány! Nagyon kicsi volt, a társainál is kisebb, De esze mint a borotva, oly éles, nyelve a székelyek ellenében , bíz mondom cserfes! Öreg apja mindig pár szót mormolt a kacskaringós bajsza alatt, hm, hm, majd meglátjuk! Se többet , se kevesebbet nem szólt. A lányka pedig csak cseperedett, de még mindig csak kicsi volt. A társai is folyton kicsúfolták. A híres bálba sem engedték be, mert kiskorúnak nézték. Bánatos volt a lányka, sok könnyet hullatott, de egyszer csak kitervelt valamit! Összeszedte a kis batyuját,nem szólt senkinek, elindult világot látni! Vándorolt éveken át, hóban, szélben, napsütésben, alkalmi munkát végzett, abból élt! Egyszer eljutott Törökországba! Ott a vásárban kapott a munkájáért egy marék fügét! Sosem evett, megkóstolta, és mind megette! Hajnaltájt furán érezte magát, fájt mindene, sajgott egész testében! Reggel felébredve semmi baja nem volt! Legalábbis ezt hitte! Végigvonult a vásáron, és mindenki megfordult utána. Nem értette , nem tudta mire vélni. Nem is törődött vele, ment tovább, mikor egy patak parthoz ért, s a víztükrében egy csodaszép leányt látott, kopottas ruhában! Ez ki, ez én lennék, kiáltott fel ijedten! Igen én, mi történhetett velem? Lenyugodva lelkében, betért a városba, és ott tanulni kezdett. A gyógyítás felé hajlott lelke, és esze az volt hozzá, no meg most már termete is! Sok év múlva eszébe jutott kicsiny kis faluja, útnak indult, a honvágya hazafelé hajtotta. Falujukhoz érve, vadul vert szíve, vajon ráismernek? szeretnek még? élnek e még a szüleim? E kétségek gyötörték!Házuk előtt, egy öregember pipázott, felnézett, pár szót mormolt a kacskaringós bajsza alatt, hm, hm, ugye mondtam! Egy asszony szaladt ki az ajtón, oly sietve, hogy a fejét is beütötte a szemöldökfába! Édes lányom,csak hogy megjöttél, csak hogy megnőttel! Összeszaladt a falu apraja-nagyja, senki nem ismerte meg, el sem hitték, hogy ő az,büszkék voltak rá, és soha többé nem csúfolták ki azt aki más, mert nem a termett számít, hanem a szeretet, és a tudás!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése