Tehetetlenség

Ács Nagy Éva
Tehetetlenség

Állok talapzatomon,
mint egy kőszobor.
Állok és nem mozdulok,
tehetetlen vagyok.
Fél karom nyújtom a világ felé,
a másik sajnos nem ép.
Torzóvá tettek az idők,
voltak karomba tépők.
Állok, csodálnak,
torzóként hőse vagyok a világnak.
Megtépáztak a századok,
de még állok,
kőszobor vagyok.
Szólni nem tudok,
szívem sem dobog,
torzó létem mi lobog.
Csoda vagyok.
Mozdulatom nincs, néma,
csak a szellő érint néha.
Ruhát nem váltok, minek,
szobornak nem kell köpönyeg!
Enni nem eszem, éhezem,
az elhízást nem kell féljem.
Bámulj világ,
csodáljatok emberek,
szoborként még mindig élek!