Néma csend legyél ( Rózsafa árnyékában)

Ács Nagy Éva
Néma csend legyél
( Rózsafa árnyékában)

Vérpiros rózsafa árnyékában, rólad álmodom,
csendben mellettem fekszel, s én a karjaidba omlok,
mellettünk bódító illatát ontja ránk a rózsa,
tünemény volt, szívünk megállt egy röpke pillanatra.

Hajfürtjeim mint selyem, izmos válladra omlanak,
kezeim, mint hárfán, felfedező útra indulnak,
szemem lázasan keresi a fényt, a te szemedben,
ajkam szólít, vágyra éhezve hív, gyere hát velem!

Rózsafa árnyékában, én már örökké álmodom,
ott kinyílik lelkemben, féltve őrzött, rózsacsokrom,
az én rózsalugasom, maga a csábító éden,
vigyázok, hogy mindig nyíljon, neked örökké éljen!

Éljen akkor is, ha beteg,vagy hervadt lesz a rózsám,
akkor is, ha tudom, a harmat sem esik én reám,
ha száradásnak indul, szívem titkát rejtő verme,
nem szólj semmit, néma csend legyél, nézz mélyen szemembe!