Ács Nagy Éva
Szabadon mint a madár
Madarak szállnak, a nap felé,
ékes tollukon rezzen a fény,
szellő lobogtatja meg szárnyukat,
szállnak szabadon, bele a végtelenbe,
dalolnak, sosem búsulnak,
nincs ki nekik gátat szabhat,
dalolnék én is, igazán egyszer,
de szárnyam nincs, régóta már,
béklyó van csak, mi bilincsbe zár,
rácsos kalitkám ajtaja folyton zárva,
szellő csak borzolja a töredezett hajamat,
folyton sírok, sírok énekszóm helyett,
kilátástalan minden, fény meg sem rezzen,
a nap nekem nem lobog, nem érzem erejét,
rabként tengődöm, láncot viselek,
álmodom a remélt szabadságról,
olyankor madár vagyok, szállok a nap felé,
érzem magamon, valahol rezzen a fény,
hív, ölel, mint gyermekét, bekebelez a végtelen,
szabad vagyok, szabad lettem, magam lélegzem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése