Ács Nagy Éva
Csodás otthonom Somogy.
Domb ölelte Somogy, Marcali, Kaposvár,
engem minden zuga hív, haza vár.
Dunántúl s a kéklő hullámzó Balaton,
nekem itt van az igazi álmom otthon.
Boldogság felmászni a dombra,
onnét vágyakozva nézni a nagy tóra.
Álom ez, titok, szerelem, csodás.
hűs vizében merülni, vágyakozás!
Balaton te édes egyetlen tengerem,
a hatalmas végtelen Óceán, az vagy nekem.
Minden pillanatom, emlékem ide fűz,
a balatoni nyár, s a szerelem tűz.
Feketére égette bőröm itt a napfénye,
vágytam egy nyurga fiú szerelmére.
Belemerültem vele a tajtékzó vízbe,
bele a tökéletesnek hitt tini szerelembe.
Zötykölődtem sokat a Piroskán,
utaztam vele, várt rám Kaposvár.
A sétáló utcán álmodozva andalogtam,
vagy a Deseda vízébe mártóztam.
De Marcaliba mindig visszatérek,
itt születtem, ide fűznek a diák évek.
Kokó büfébe őrült táncot jártam,
jöjjön az éj, kinyit a Díscó alig vártam.
Vártam epedve, egy álmodott álomra,
vágytam ott egy igazi, forró csókra,
Vártam az én igaz táncosomra,
jött a csoda! én voltam egy fiú óhaja.
Rólam álmodott, csak velem táncolt,
engem ölelt, csak engem csókolt.
Elvarázsoltam én,s a tiszti club varázsa,
reménykedve léptünk az élet parazsára.
Laktam máshol, de mindig visszatértem,
itt születtem, itt nőttem fel, itt kell élnem.
A hívó szó erősebb mint a távollété,
döntöttem,maradok itt, ha lehet örökké.
Álom, vágy, szenvedély, Ó Somogyom,
te dombos vidék, te az otthonom.
Nekem te a mindenség, nem kell más táj,
te ismersz, én ismerlek,s a haza örömmel vár.
Emlékek, élmények, múlt, bennem élnek,
szívemben lüktetve lobognak a tini évek.
Itt lógtam el a töri és a matekóráról,
a diri üvöltött, egész lényében tombolt.
Vad voltam, senki és semmi nem érdekelt,
laza voltam, nagykanállal habzsoltam az életet.
Nem csábít el ígérem, tőled a nagyvilág,
nekem ez a hely csodálatos, mindent ád.
Szeretem fényét, a sötétségét is ölelem,
itt van a játszótér, ott a kedvenc búvóhelyem.
Itt születtem vala, itt élek most , remény,itt halok,
itt az én, testestül, lelkestül én én vagyok.
Somogyi lányként szívem mindig otthon dobog,
zászlóm a hegyek ormán, erős tűzzel lobog,
Fenyvesek, utak féltve őrzik lépteim nyomát,
patak, s a csermely, tiszta forrás, lelkem sóhaját!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése