Ács Nagy Éva
Hinni akartalak
Felemeltél egykor,
fel-fel jó magasra,
játszottál velem,
élvezted létem,
s én hagytam,
mert akartam hinni,
ittam minden szavad,
vonzottál magadhoz,
ezt is hagytam,
mert akartalak nagyon,
pillanatnyi álom voltál,
röpke szenvedély, de
felébredtem,
a pokolban,
elhajítottál magadtól,
mint ócska megunt cipőt,
tátongtam lent a mélyben,
elszívtad erőm,
gyenge lettem élni,
miért, kérdem,
miért mutattad meg nekem
a mennyek kapuját,
miért, ha tudtad, hogy a pokol lesz
hová ha megunsz majd száműzöl!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése