Ács Nagy Éva
Ha egyszer
Ha majd köd borul elmémre,
egyszer időm lejár, mert vége,
elindulok az ösvényen,
bátran,nem fogok félni,
erősen a szemébe fogok nézni.
Utam végén kezet fogok vele,
nem bánkódva, időm lejárt, jól tudom.
Ott áll ő, rám néz, mosolyog,
nem kérdi ki voltam, s vagyok.
Köszönök neki hangosan,
ránevetek csak úgy, pajkosan.
Vártál rám! hát itt vagyok,
szívem már nem dobban,
de szeretetet hordozok.
Nem bánatot, nem fájdalmat,
csak magamban családomat.
Fényképként tárolom őket elmémbe,
velem vannak , velem lesznek,
a szeretetnek nincs vége.
Én nem hagyom soha el őket,
lelkemben őrzöm az emléket.
S bennük a szeretet a földön tovább éltet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése