Ács Nagy Éva
Ajtó, magány, élet.
Doh szag, szürke, kopott ajtó,
mögötte uralkodó magány,
de mégis a kertben virág nyílik,
illat járja át a penészes falakat,
várnak, vágyakoznak valaki után,
íme, váratlanul kitárul az ajtó,
halk, csoszogó léptek osonnak be,
befurakodik a levegőbe a remény,
víg kacaj hallatszik a csendben,
a magányon felülkerekedik az öröm,
benépesült újra a régi kopott ház,
apró nesz , zaj töri meg a némaságot,
életet keltve a romok között,
újra együtt, egymásért dobog a szív!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése