Ács Nagy Éva
Pillanat
Valami lágy szellőként
besurrant az ablakon,
a pók pont hálót szőtt a falon.
Átjárta riadt testem,
átlibbent a szobán,
a pók észre sem vette,
nyugodtan szőtt tovább.
Nem tudtam mi ez,
de kicsit megzavart,
gondtalan percem elillant.
El, mint a villanó képzelet,
melynek játéka lettem,
mire megfoghattam volna,
volt, nincs, nem létezett.
Pillanat volt, tova lépett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése