Ács Nagy Éva
Ki vagyok most én?
Nyomorult emberi lényként ,
forrongó, ébredő viharban,
hajam kuszálja össze a hurrikán,
lépnék, menekülnék, de lábamon lánc,
súlyos béklyó ez a magány,
elhagyott koldusként járom utam,
szél szaggatta lelkem, s ruhám,
rúgtál belém, kemény szavakkal,
zavartál el, rothadó gúnyos kacajjal,
vihar dúlja azóta lelkemet,
álnok szavak marnak, mint férgek,
elmém megbolydult, téboly az úr,
önmarcangoló létem semmit sem ér,
ki voltam, s most ki vagyok én?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése