Ács Nagy Éva
Sorskerék
Becsapott a sors, prédája én,
ellene nem tudok mit tenni,
nem harc ez, nem is játék,
nem tudok ellenszegülni.
Mindig az történik ami megvan írva,
hiába, ez a sorsom útja.
Ő tudja jól, mit miért, mért rám,
ö dönt, hogy kiért, s vagyok némán,
egyszer fent, egyszer lent,
a forgásba ez is beleférhet,
jöhetnek utána a miértek.
Sorsom kerekét, az idő pörgeti,
s én ember, nem tehetek mást,
tűrök, fájok, a forgást elmém követi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése