Ács Nagy Éva
Kikeleti Ámor
Már szinte hallom zaját, most felém sodorja a szél,
fülembe, majd szívembe morajlik egy halk csobogás,
tavaszdallamot hoz elém az ébredező sodrás,
pompás, ezerszínű színvarázs, temet mindent mi tél.
Ballagok a folyóhoz, egy régi, kopott hídon át,
a szerelemsziget rejtélyei felé indulok,
s a hullámzó vízen , egy elhagyott csónakot látok,
összeköti vele elmém álmaimnak ép-vágyát.
Cseresznyevirágos, illatos, édeni kikötő,
hol elfojtott vágyaim valóra válhatnak végre,
látlak máris, ott vársz, csak felnézek a kéklő égre,
szerelmünk felett Ámor angyala, örök őrködő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése