Ács Nagy Éva
Halkulóban
Kővé vált bennem már, minden ittlét,
lelkemen teher, mázsás súly nyúzza,
nehéz sóhajomtól görnyedt a lét,
így testemet a földre taszítja.
Kővé váltan, már nem érzékelve
semmit, megszűnt bennem a küzdelem,
terhemnek teljesen alárendelve,
földig rogyva, csak halkul énekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése