Ács Nagy Éva
Lebegve a csillagokkal
Szírének énekét hallom, felém hozza az éji szél,
s a lágy ívű dallamok mögött, búvik egy szép vallomás,
a partot mosó hullámok között, éledő báj, tökély,
lángoló ágyon, szikrát szóró, forró pillanatvarázs.
Fönt a koromsötét égen, kigyúltak már a csillagok,
szerelmünknek világító, örökké fénylő tanúi,
rejtett álmok gyúlnak szívünkben, mint végtelen villanók,
sóhajunk vegyül az éjben, vágyunk ékes visszhangjai!
Lebegek, a föld fölött járva, ez végtelen boldogság,
elvarázsolt testemben hálva, örök kábán, mily mámor,
képzelet, pillanatnyi lét, földöntúli álomvilág,
s ébredve, könnyek hullnak, özönlenek mint futózápor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése