Ács Nagy Éva
Ne sirassatok
( ANYÓSOM EMLÉKÉRE)
Ha majd nem leszek, hát ne sirassatok,
kint a napfényében, csak vigadjatok,
ha látod még, nézd meg jól a világot,
mert lehet, hogy holnap már te sem látod!
Szívd, hívd magadba, a rétek illatát,
melyet egy kis patak, rohanva szel át,
az erdő magasba nyújtózó lombját,
hol dalolva száll fészkére a madár.
A tenger sós vízének kristály kékjét
hol más,külön életet rejt a mélység,
havas hegyek csábító, fehér szirtjét,
mely rejti örökre el, minden kincsét!
Nézz most fel, az ég vakító kékjébe,
nézz most le,a föld sötét legmélyére,
annyi szépség itt, van és annyi csoda,
szép a mi világunk, összes zegzuga!
Emlékként tárold el, vidd át magadba,
őrizd meg hát örökre, mosolyogva,
ha nem leszek már, nehogy sirassatok,
kitárt karokkal, esőben búcsúzzatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése