Kacagj anyám

Ács Nagy Éva
Kacagj anyám

Arcodon munkától fáradó ráncok,
kezed a napi robottól kérges,
de szemed kéklő íriszén nyugalom,
szívedben boldogság dobol,
köszönöm anyám a mosolyod,
azt ,hogy felneveltél, szerettél,
szavaim dicsérnek, tetteim bizonyítanak,
hogy mily hálás vagyok neked érte,
ha fájdalom keserítette is meg napjaid,
sosem panaszkodtál, kacagtál,
gyöngyözött e kacaj, s égig ért fel,
mint hatalmas óriás, fölénk magasodva,
kezeid végig simítottak szöszke fejemen,
nyugodt voltam és gondtalan,
nem is tudtam, hogy milyennek a gondok,
mert te mindig mindent megoldottál,
reggel felkelve terített asztal,
a szobában tiszta, vasalt ruha várt,
mikor került oda, nem értettem,
azt hittem angyalok voltak, de ma már tudom,
az angyalom te voltál, te ki a munka után,
éjjel is képes voltál értünk dolgozni,
hogy itthon is minden rendben legyen,
nem tudtam, hogy ez mily fárasztó,
nem, csak sok sok év múlva, mikor
én is mindent úgy csináltam mint te,
mégis vesztettem, pedig a példa jó volt előttem,
de nekem mást szánt a sors, más szeleket sodort elém,
de akkor is köszönöm, angyalom voltál, és angyalom vagy,
anyám voltál, anyám vagy, s kell, hogy az is maradj.
Az én hatalmas szívű, lágy hangú, gyönyörű anyám!
Kacagj anyám, kacagj velem egy életen át!